Tislerics Lászlóné - Marika vagyok, a kis közösségünk szószólója., Megalakulásunk története egyszerű, mint általában lenni szokott, ez is egy eseményhez kapcsolódik.

2006. decemberében befejeződött a Kórház Kápolna felújítása, az egyházközösség híveinek nagylelkű adományaiból. Megköszönve a Szűzanyának és Jézusnak a segítségét, hálából azóta minden hónap 13-án, a Fatimai jelenés napján engesztelő szentmisét tartunk.

2007. januárjától naponta 14-16 óráig betértem a kápolnába, és imádkoztam Máriával Jézushoz. Imaszándékaim spontán jöttek (a kórházban lévő betegekért, orvosokért, nővérekért, a betegek hozzátartozóiért, az éppen szirénázva induló mentősért és a betegért). Úgy éreztem, ha testvéri közösségben végezném, biztosan kedvesebb lenne Jézusnak. Ezen szándékomat elmondtam Károly atyának, aki már a hétvégi hirdetésben helyt adott kérésemnek.

Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepétől kezdve már társakat kaptam, és azóta naponta 6-8 fő részvételével engesztelünk hazánkért, városunkért, a családokért, a fiatalokért, öregekért, betegekért, és saját gondjainkat, örömeinket is odavisszük Jézus elé. Nagyon örültem, mikor testvéreimben is hasonló lelkesedést és hűséget tapasztaltam. "Szűzanyával Jézushoz" engesztelő közösséggé alakultunk. Szeretettel várunk mindenkit aki szívesen betársulna közénk.

A nyár folyamán állapotbeli kötelességem megváltozott (betegápolás). Ezért július óta heti két alkalommal (hétfőn és pénteken) 15-17 óráig van imaóránk, melyet hétfőn az Isten Irgalmasság rózsafüzérével kezdünk, pénteken pedig keresztúti elmélkedéssel. Az imádságokat közösen állítottuk össze, mindenki "hozott" az általa végzett imádságaiból egyet. Közben énekekkel is dicsérjük az Urat.

Októberben, a Rózsafüzér Királynőjének tiszteletére minden alkalommal elmélkedve imádkozzuk a rózsafüzért. Ehhez nagyon jó segítséget ad az alábbi kis olvasmány, melyet mindenkinek szeretettel ajánlok.
2007 szept. 22.