Szentlélek Közösség

Salamon László: A mi kis közösségünk most hat éve alakult, az akkor elvégzett Szentlélek Szeminárium során verbúválódott össze, és maradt mintegy 8-10 fő aki vállalta hogy imádkozik. Péntekenként imádkozunk itt a felső templomban, 7-től 9 óráig. A szemináriumban megtanult módon dicsőitve, és rózsafűzért is mondva. Nagyon érdekes, hogy nagyon különböző életszakaszú embereket válogatott össze a Jóisten, akik együtt imádkozunk, és különböző élethelyzetben élő embereket is. Mindig csodálkoztam, te jó ég, mi lesz ebből, mit lehet ebből a helyzetből csinálni, és a mai napig csak ámulok, még mindig együtt vagyunk és imádkozunk. Számomra a Jóisten, és a Szentlélek különleges ereje az ami összetart, és tart minket az imában. Nagyon ritka, hogy különböző élethelyzetű emberek valami közös dolgot csináljanak. Talán azt gondolom hogy az itt jelenlévőkön kívül nem is nagyon van rá példa. Az elején elhangzott a Szentlélektől kérő énekünket is nagyon csodálatosan elrendezte az Úr, én nem nagyon tudok énekelni, de a karizmatikus imacsoportban az ének nagyon fontos, voltak karizmatikus énekeseink, énekkarosok, aztán küldött nekünk egy gitáros kislányt, akivel mi is megtanultunk énekelni. Aztán volt egy testvérünk, aki eltávozott az élők sorából, akinek az utolsó időszakát segítette az imacsoportba járás. Aztán fiataljaink megházasodtak, társat találtak, az ima mindnyájukat segítette valamilyen szinten az életében.

Elhangzott 2007-ben, a közösségek találkozóján.