1993. január 17-én tartotta első próbáját a Szent Imre Kórus.

 

- A 15 éves évfordulón -

2008. január 17-én 18 órára közös szentmisére hívjuk a kórus régi és jelenlegi tagjait.

 

Várjuk azokat is, akik ezután szeretnének velünk énekelni!
A szentmisét a kórus élő és meghalt tagjaiért, azok hozzátartozóiért szeretnénk felajánlani.

 

 

                     1994. július 8.                                                             2007. december 22.

 

 

A következő emlékező sorokat a kórus hűséges tagjának, Boros Antal tanár úrnak tollából közöljük.

 

 

 

Énekszóval, imádsággal

 

 

„ AZ ÉNEK SZEBBÉ TESZI ÉLETÜNKET. 

AZ ÉNEKLŐ EMBER MÁSÉT TESZI SZEBBÉ. ”

 

A közeli napokban tartja kórusunk újraalakulása 15. évfordulóját. Ünnep ez! Annak tudatában főképp, hogy az eredetileg 1941-ben létrejöttet – alig 8 évnyi működést követően – állami intézkedés feloszlatta. Újjáalakulás, megújulás? Mindkét kijelentés érvényes, hiszen 1993-ban csaknem féltucatnyian visszatértek sorainkba azok, akik 45 évnyi kényszerszünet után ismét vállalták a szép és szent szolgálatát. Elévülhetetlen érdeme van ebben Tóth József Miklós kántornak, Csizmadia Ferenc karnagynak és néhai Koroncz László plébánosnak, akik zeneszeretetükben együttműködve építették, fejlesztették a kórust. Martonné Németh Mária vezetésével pedig 2000 szeptembere óta töretlenül folyik a munkánk.

   Mozgalmas évet zártunk 2007-ben. A havi rendszeres és a nagy egyházi ünnepköri „obligát” fellépéseinken túl a P. Tamás Alajos Alapítvány hirdette országos egyházzenei versenyen hangfelvétellel szerepeltünk. Eredményességünk ebben nem feledteti azt a kulturális elszegényedést, hogy Kodály „országában”, emlékévében sem világi, sem egyházi országos méretű kórus-megmozdulás nem történt.  Ettől eltekintve mi több kórusművét szólaltattuk meg ebben az évben is legnagyobb magyar egyházzeneszerzőnknek.

     Koranyáron a Balatonalmádi Plébánia meghívására – a nemzetközivé szélesült – SZT. IMRE KÓRUSOK FESZTIVÁLJÁN szerepeltünk. A templom belterének szűkössége és a rendkívüli hőség ellenére helyt álltunk, elismerést arattunk, jóllehet beéneklésre alig volt módunk.

  Őszi időre tevődött az EGYHÁZMEGYEI ZENEI NAP. Kaposvárott pedig az éppen szokatlanul hideg templombelső tette próbára egészségünket, képességünket. A megpróbáltatás ellenére két dolgot érdemes kiemelni. A hátráltató körülmény egészen jó, összeszedett teljesítményre sarkallta együttesünket. Az ünnep fővédnöke, dr. Takáts Nándor em. székesfehérvári püspök – korábban a püspökkari konferencia liturgikus – zenei felelőse, ma is kiváló zenész – bírálatában kiemelten elismerte választott műsorunkat, előadásunk színvonalát. Az alkalmon résztvevő kórusok is feltűnő nívóbeli növekedést mutattak a korábbi évek teljesítményéhez mérten. Kár, hogy e jelentős eseményt mind a papság, mind a laikusok felette csekély jelenlétükkel „tüntették ki”.

   Nov. 22- én, SZT. CECÍLIA NAPJÁN tartottuk szokásos évi hangversenyünket. Ennek keretében 12 szerző Bárdos L., M.A.Charpentier, S.Jacobi, C.Franck, G.F.Händel, E. Elgar, W.A.Mozart, B. Pekiel, O. Lallouette, Kodály Z., Harmat A., J. Pachelbel műve került bemutatásra. Az előadáson hangszerszólók, kisegyüttes, szólóének és a teljes kórus előadásában hangzottak el a szerzemények. Az elmúlt évekhez hasonlóan fellépésünk jótékony célt, a helyi Máltai Szeretetszolgálat javát is szolgálta.

   Adventben Murakeresztúrra látogattunk. A 2. szombati gyertyagyújtást követően ZENEI ÁHÍTATOT tartottunk, melyet a fiatal plébános és kisszámú, de annál lelkesebb hívei szeretettel fogadtak. Annak a reménynek kifejezésével bocsátottak útra bennünket, hogy megjelenésünk nem egyszeri esemény marad.

   Az ünnepkör bevezetéséül – eddig példa nélkül – a Városi Vegyeskarral léptünk fel a templomban. Saját kórusunk és a Hajdú Sándor vezette városi énekkar számait követően 4 műnek közös megszólaltatásával zártuk műsorunkat. A hallgatóság köréből érkező ováció és szóbeli elismerés jelentős sikerről tanúskodott. Ettől bátorodva, valamint Hajdú Sándor kedves meghívásával a jövőben is élni szándékozunk, amennyiben arra mód és alkalom kínálkozik.

   A karácsonyi éjféli misét megelőzően tartottuk meg szokásos koncertünket a plébániatemplomban. Ezen női karunk, orgonaművek és teljes kórusunk szólalt meg.

  A január 17-ki emlékmisénket követően az évi „rendes” programokban több új, templomunkban még el nem hangzott művet is megcéloztunk. Közöttük élő magyar zeneszerző szerzeménye is szerepel. A hívek körében „bevett” énekszámokká vált a Veszprémi mise, Kodály Magyar-miséje. Beszélgetéseink során kiderült, hogy érdeklődéssel figyelik előadásainkat, mégha azok szerzőit nem is ismerik. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a már nálunk is terjedő nyugati gyakorlatnak megfelelően ne csak nyomtatott formában, hanem a miséket megelőzően élőszóban ismertessük az elhangzó műveket szerzőjükkel egyetemben.

  A krónika írójának nem tiszte – már csak érintettsége folytán sem! - hogy értékelje a kórus előadásainak színvonalát. Annyit megállapíthat, hogy mindnyájunkat egyesít az egyházi zeneirodalom értékei iránti feltétlen vonzalom, előadásukban pedig a felelős törekvés és izgalom is. Gyengébb napjaink mellett – hála Isten! – nem ritka a kivételes felkészültségben, „ kegyelmi állapotban” megszólaltatott alkotás. Mindezek tapasztalása figyelmeztet további összeszedett interpretációra, és arra is, hogy – korunk, létszámunk okán is – új tagok megnyerésével törődjünk. A plébániai hirdetések esetlegességén túl kérjük tehát e sorok olvasóit, hogy családjuk, ismerőseik körében keressék az éneklésben jártasakat, akik heti 2 óra próbát vállalva szívesen szolgálnának a kórusban velünk. A szereplések közösségi örömét meghaladóan Szt. Ágoston bíztatása is motivál/hat/ja őket:

„ Bis orat, qui bene cantat!”
 / Kétszeresen imádkozik, aki szépen énekel./ .

 

Mi is, mindannyian ebben a reményben élünk, énekelünk az Úrnak.

Zárásként dr. Takáts Nándor püspök úr Kaposvárott hozzánk intézett szavait idézem:

 „ Az ének szebbé teszi életünket.  - Az éneklő ember másét teszi szebbé!”

 

                                                        Boros Antal